2013. március 5., kedd

Najmányi László agya – BAL FÉLTEKE

Najmányi László
AGYAM BAL FÉLTEKÉJE
 

„I am a brain, Watson. The rest of me is a mere appendix.”
Arthur Conan Doyle: The Adventure of the Mazarin Stone

Nincs okom szégyenkezésre pusztán azért, mert nem a szürkeállományom került kutatásaim fókuszába, hanem annak szerénynek nem mondható otthona, a fehér csontpalota. Időépítész vagyok. Univerzális funkciómból következően koponyakutatásaim a nagyon régen és igen jól elrejtőzött Teremtő, a Kimondhatatlan Név építőművészete felé irányulnak. A koponyát, e csodálatos időarchitektúrát a benne álomotthonra talált, mintegy 2,5 kg tömegű agyam cirka 1440 köbcentiméter térfogatú bal féltekéjének pontosan megmondani nem akarom, de jóval több, mint 50 milliárd lelkes, kötelességtudó, gyakorlatilag megbízható idegsejtjének, neuronjának közreműködésével tanulmányozom. A finoman lüktető bal félteke Isten minden szürkéjének összes árnyalatában tündöklő állománya felelős a szavakért, logikáért, a kalkuláció és az absztrakció földönkívüli jelenlétre utaló képességeinek folyamatos fejlesztéséért. Röviden: a bal féltekémben rendezte be főhadiszállását az Élő Idő kémszolgálatának alfahím neuronokból álló Divíziója. A jobb féltekémet az érzelmi funkciókat ellátó bajtársaik – ugyancsak időkémek, de a szebbik, tehát az erősebb nemhez tartozóak – varázsolták csinos, kényelmes budoárrá.

Agyam (agyvelőm; ógörögül ἐγκέφαλον, enképhalon, „a koponyában”) bal féltekéjének közössége – ahogy a jobboldali félteke neuron-populációja is – négy lebenybe osztva hajtja végre gyakran nem könnyű, évtizedek kozmikus ritmusra pulzáló terén át újra és újra ismétlődő feladatsorát. Az egyes lebenyek a hozzájuk kapcsolódó koponyarészekre utaló kódneveken futnak: Homloklebeny (Lobus Frontalis Cerebri); Falcsonti lebeny (Lobus Parietalis), Nyakszirti lebeny (Lobus Occipitalis), és az általam favorizált, elegáns és diszkrét Halántéklebeny (Lobus Temporalis).

A Lobus Frontalis Cerebrim hátsó részén, az Elülső Központi Tekervényemen (Gyrus Precentralis) található Brodmann-4, a Mozgató Mezőm. Ezt szuperpuha, zselésített területet a szemcsés rétegek csaknem teljes hiánya és a büszke Pyramidalis idegsejtek igen nagy száma – valamint a titokzatos Betz-sejtek nehezen észrevehető jelenléte – jellemzi. Innen indul ki az Akaratlagos Mozgatópályám (Pyramispálya – „The Only Way Is Up” – a Mindig Felfelé szlogenhez passzított) rostjainak jelentős része. Hasonló szerkezetű az előtte elhelyezkedő Premotoros (Brodman-6) Mezőm, ahol a szupertitkot őrző Betz-sejtek csak kivételes esetekben mutatkoznak). Ez a terület is az animáló működéseket szolgálja. A testrészek mozgató mezői a konstruktőröm által belém programozott Örömelv (Pleasure Principle) szempontjai energiahatékony érvényesítésének megfelelően fordítottan reprezentáltak az Elülső Központi Tekervényemben (Gyrus Precentralis). Ezek a szellemi sportpályáknak is tekinthető, a lelket gyönyörködtető, Elysiumi-nak is nevezhető mezők esetemben eseményhorizonttól eseményhorizontig terjednek, csak a Mindentlátó Szem nem minősíti őket végtelennek. Nagyságuk befolyásolja mozgásom finomságát, a terveim megvalósítása során tapasztalható ügyességemet. Ezeknek a képességeknek – kozmikus táncomnak – nincs köze izomtömegem méretéhez, szálkásságához, annál többet köszönhetnek a szépség iránti folyamatosan növekvő, áhítatos hódolatomnak.

Lobus Parietalisom a Központi Barázdám (Sulcus Parietalis) és az Oldalsó Barázdám (Sulcus Lateralis) fölötti terület felett diszponál. Felszínét két másodlagos barázda három Tekervényre osztja. A Legbelső Holdudvaromhoz tartozó Lobus Temporalis az Oldalsó Barázdám alatti teret kontrollálja. Jó Lobus Occipitalisomat óvatosságból csak a Mediális Felszínen határolja el a Halánték-Nyakszirti Barázdám a Lobus Parietális aktív Erőterétől. A Nagyagyam két fali lebenyét védő, három felszíni irányba tekintő, a Falcsonti Dudoromnál (Tuber Parietale) találkozó Falcsont-párosom, Homlokcsonti Testvéréhez hasonlóan a csontosodási mag helyét jelöli. Parietali Kérgembe települt a téri és testi tájékozódásért, valamint az ízérzetekért felelős Szomatoszenzoros Központom. Itt analizálják a szolgálatos neuronok a folyamatosan beérkező képi információtömeget, és döntenek navigációs kérdésekben. És itt identifálják az Ízlelőbimbók által érzékelt, a Talamuszom biztonsági szűrőjén átjutó édes, sós, savanyú és keserű ízek változó arányú keverékeit.

Lobus Occipitalisomba – amelyet Látókéregnek is neveznek – futnak be a tudatomat szüntelenül, könyörtelenül bombázó vizuális információk. Olyan iszonyatos mennyiségű képet kell agyamba engednem nap mint nap, hogy már régen undorodom tőlük. E lebenyem kétoldali károsodása a szemeim viszonylagos épsége ellenére is kérgi vakságot eredményezne. Előfordul, gyakrabban, mint gondolnánk, hogy a kérgi vakságban szenvedő beteg nincs tisztában azzal, hogy nem lát. Az ilyenek mozgásukat, tájékozódásukat nem a való világról alkotott képek, hanem víziók alapján koordinálják, meglehetősen furcsa, általában kínos helyzetekbe kerülve ezáltal. Ha Nyakszirti (Tarkó) Lebenyem elülső része károsodna – ennek megtörténtére sokszor gyanakszom – nem ismerném fel az ismerős tárgyakat és arcokat, és nem lennék képes a látott dolgok helyes értelmezésére. Esetemben az ilyesmi időnként előfordul, legutóbb például az egyik hírportálnak nyilatkozó Asztalos Szent Komisszárt kevertem össze Révai Józseffel, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett néhai bolsevista diktatúra első kultúrcárjával.

Lobus Temporalisom – nem titkoltan kedvenc lebenyem – a Percepcióm (Felfogásom) központja. Itt történik a privát szférámat folyamatosan megsértő, ritkán kellemesnek mondható hangingerületek feldolgozása, itt székel az emlékezetem, beszédkészségem és illat-érzékenységem is. Jobboldali Halántéklebenyem sérülése a hangokkal, alakzatokkal és szagokkal kapcsolatos emlékezet károsodásával, Baloldali Halántéklebenyem sebesülése a szóemlékezet és a beszédmegértés zavarával járna (Szenzoros Afázia), illetve személyiségem megváltozásához, humorérzékem és libidóm elvesztéséhez, és – ahogy ez korábbi, ma már az un. „Rendszerváltás” egyik mellékhatása,  az Időbetegség valamelyik akuttá súlyosbodott formájától (Múlt-fixáció; Jelen-rabság; Jövő-kór; Idővakság; Időzavar) szenvedő munkatársaim némelyikének esetében sajnos történt – vallási tébolyhoz vezetne.  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése